Feltöltve: 2011-12-08 15:38:01
Megtekintve: 1735
Betegségrendőrségi Központ
Tegnap a tévében arról beszélgettek, hogy az egészséges életmódot be nem tartó betegek egy kis különadó-félével számolhatnak majd, amíg a Sors le nem számol velük: többet kell fizetniük ugyanazon gyógyszerekért, mint az egészséges életmódot betartó társaiknak.
Nem tudom, hogy ez már törvénnyé lett-e azóta, vagy csak most fogják ledarálni a Nagy Daráló Házban, - de tetszik az ötlet. Tetszeni tetszik, de azért látok némi igazságot az interjúalany ötölő-hatoló, óvatosan kertelgető szavaiban is, aki a végrehajtást képlékenynek nevezte. (Egyes riportalanyok ilyen finoman fejezik ki magukat, ha nincsenek a tiszteletlenkedő Tisztelt Házban, tapintatosan nem használnak olyan kifejezést, mint például a megdöbbentő ostobaság.) Abban is volt némi igaza a riportalanynak, hogy nem bízná a törvény végrehajtását az orvosokra. Én sem tenném. Az orvosok túl lágyszívűek! Több konfrontációt nem akarnak, csupán több pénzt. Ők már csak ilyen racionálisak.
Én azonban támogatnék egy ilyen törvényt. Tényleg! Valaki, mondjuk, beteg. Ez esetleg még elnézhető neki. Ha azonban egyéb dolgokat is gyűjt magának: például álláskeresőként munkát nem találó és emiatt letargiásan döglik az ágyon, ahelyett, hogy vidáman kocogna a természet ölén, gyűjti a stresszeket és nem kezeli őket, eszi az olcsóbb, de energiadúsabb ételeket a sokkal drágább, de egészségesebbek helyett, - hát az már sok! Sok, ami sok, persze, a dolgok kiegyenlítik egymást, mert akinél sok a sokk, annál a jövedelem rendszerint igen kevés.
Mit kellene tenni, hogy a törvény végrehajtása ne legyen (mint a riportalany mondta a tévében) képlékeny? Egyszerű! Ugyanazt, amit más esetben. Létre kell hozni egy új intézményt, mondjuk Magyar Nemzeti Betegségrendőrségi Központ elnevezéssel.
Ez a központ először is felhívhatná a lakosság figyelmét bizonyos múltbeli hagyományokra, amikor a becsületes, jó hazafiak (olykor tömegesen!) felhagytak a vajszívűséggel, és feljelentgették a rossz nem hazafiakat. (E témáról, ha kérik, már nagyon olcsón, százmillió forintért is írhatok egy tanulmányt, de ugyanazon összeget svájci frankban is hajlandó vagyok elfogadni.)
Mondjuk, K. Márton, mint derék hazafi, feljelenti P. Barnabást, hogy utóbbi rendszeresen eszi a szalonnát. A Magyar Nemzeti Betegségrendőrségi Központ (MNBK) jól kiképzett kommandósai lecsapnak P. Barnabás ebédlőasztalára, és ha ott van a corpus delicti, vagyis a szalonna, és P. Barnabás éppen abból falatozik, akkor, a különítményesek életmód-szakértőjének javaslatára, P. Barnabás ettől fogva drágábban juthat szalonna-ellenes gyógyszerhez. Sőt! A törvényt visszamenőleges hatállyal kellene életbe léptetni, és P. Barnabást visszamenőlegesen is meg kellene bírságolni!
A Magyar Nemzeti Betegségrendőrségi Központnak idővel teljes körű nyilvántartása lehetne azokról, akik betegek ÉS (!) a Központ szigorú figyelmeztetése ellenére - 1. dohányoznak, 2. alkoholizálnak, 3. nem fejtenek ki rendszeres fizikai aktivitást, 4. a törvényhez csatolt külön listán szereplő élelmiszerek valamelyikét rendszeresen fogyasztják, 5. nem járnak stressz-kezelő tréningre, 6. nem igyekeznek könnyíteni saját lelki terheiken (az elfogadható lélekkönnyítési módokat is csatolni kellene a törvényhez).
Jó úton halad az Ország, amikor lecsapni készül a renitenskedő betegekre ? is! Tényleg! Mi lehetne fontosabb az Államnak, mint állampolgárai egészsége? (Ha felkérnek rá, akkor - potom ötvenmillió forintért - kész vagyok tanulmányban válaszolni erre a kérdésre, de a nagyon kíváncsiaknak ingyen ideírom a válasz kulcsszavát: a halála. A nagyon alacsony szellemi színvonalon tengődők többek között gondoljanak arra: nem csupán stressz tűrőképességi tréning létezik, hanem stresszelés is, a stresszeket meg honnan a csudából öntik, szinte naponta?)
Lesznek, persze, destruktív elemek, akik ellenezni fogják fenti, ilyen központ alapítására vonatkozó javaslatom, de bízom benne: belekerül a Nagy Házi Darálóba, ott pedig fölényesen keresztülmegy majd.
Ebben bízom, mert - bízhatom! Ó, mennyi minden keresztülment már ott, nem csupán a jelenben, de a múltban is! No meg annyi minden keresztülment az országon is!
Mindez meg is látszik az utóbbin, erősen. Nem csupán a rendetlenkedő betegeken, hanem a beteg intézkedéseken, a kerge kapkodáson, valamint - többek között - az erőszakoskodásra szakosodott eszmék esztelen végrehajtóin is..
(2011)
Nem tudom, hogy ez már törvénnyé lett-e azóta, vagy csak most fogják ledarálni a Nagy Daráló Házban, - de tetszik az ötlet. Tetszeni tetszik, de azért látok némi igazságot az interjúalany ötölő-hatoló, óvatosan kertelgető szavaiban is, aki a végrehajtást képlékenynek nevezte. (Egyes riportalanyok ilyen finoman fejezik ki magukat, ha nincsenek a tiszteletlenkedő Tisztelt Házban, tapintatosan nem használnak olyan kifejezést, mint például a megdöbbentő ostobaság.) Abban is volt némi igaza a riportalanynak, hogy nem bízná a törvény végrehajtását az orvosokra. Én sem tenném. Az orvosok túl lágyszívűek! Több konfrontációt nem akarnak, csupán több pénzt. Ők már csak ilyen racionálisak.
Én azonban támogatnék egy ilyen törvényt. Tényleg! Valaki, mondjuk, beteg. Ez esetleg még elnézhető neki. Ha azonban egyéb dolgokat is gyűjt magának: például álláskeresőként munkát nem találó és emiatt letargiásan döglik az ágyon, ahelyett, hogy vidáman kocogna a természet ölén, gyűjti a stresszeket és nem kezeli őket, eszi az olcsóbb, de energiadúsabb ételeket a sokkal drágább, de egészségesebbek helyett, - hát az már sok! Sok, ami sok, persze, a dolgok kiegyenlítik egymást, mert akinél sok a sokk, annál a jövedelem rendszerint igen kevés.
Mit kellene tenni, hogy a törvény végrehajtása ne legyen (mint a riportalany mondta a tévében) képlékeny? Egyszerű! Ugyanazt, amit más esetben. Létre kell hozni egy új intézményt, mondjuk Magyar Nemzeti Betegségrendőrségi Központ elnevezéssel.
Ez a központ először is felhívhatná a lakosság figyelmét bizonyos múltbeli hagyományokra, amikor a becsületes, jó hazafiak (olykor tömegesen!) felhagytak a vajszívűséggel, és feljelentgették a rossz nem hazafiakat. (E témáról, ha kérik, már nagyon olcsón, százmillió forintért is írhatok egy tanulmányt, de ugyanazon összeget svájci frankban is hajlandó vagyok elfogadni.)
Mondjuk, K. Márton, mint derék hazafi, feljelenti P. Barnabást, hogy utóbbi rendszeresen eszi a szalonnát. A Magyar Nemzeti Betegségrendőrségi Központ (MNBK) jól kiképzett kommandósai lecsapnak P. Barnabás ebédlőasztalára, és ha ott van a corpus delicti, vagyis a szalonna, és P. Barnabás éppen abból falatozik, akkor, a különítményesek életmód-szakértőjének javaslatára, P. Barnabás ettől fogva drágábban juthat szalonna-ellenes gyógyszerhez. Sőt! A törvényt visszamenőleges hatállyal kellene életbe léptetni, és P. Barnabást visszamenőlegesen is meg kellene bírságolni!
A Magyar Nemzeti Betegségrendőrségi Központnak idővel teljes körű nyilvántartása lehetne azokról, akik betegek ÉS (!) a Központ szigorú figyelmeztetése ellenére - 1. dohányoznak, 2. alkoholizálnak, 3. nem fejtenek ki rendszeres fizikai aktivitást, 4. a törvényhez csatolt külön listán szereplő élelmiszerek valamelyikét rendszeresen fogyasztják, 5. nem járnak stressz-kezelő tréningre, 6. nem igyekeznek könnyíteni saját lelki terheiken (az elfogadható lélekkönnyítési módokat is csatolni kellene a törvényhez).
Jó úton halad az Ország, amikor lecsapni készül a renitenskedő betegekre ? is! Tényleg! Mi lehetne fontosabb az Államnak, mint állampolgárai egészsége? (Ha felkérnek rá, akkor - potom ötvenmillió forintért - kész vagyok tanulmányban válaszolni erre a kérdésre, de a nagyon kíváncsiaknak ingyen ideírom a válasz kulcsszavát: a halála. A nagyon alacsony szellemi színvonalon tengődők többek között gondoljanak arra: nem csupán stressz tűrőképességi tréning létezik, hanem stresszelés is, a stresszeket meg honnan a csudából öntik, szinte naponta?)
Lesznek, persze, destruktív elemek, akik ellenezni fogják fenti, ilyen központ alapítására vonatkozó javaslatom, de bízom benne: belekerül a Nagy Házi Darálóba, ott pedig fölényesen keresztülmegy majd.
Ebben bízom, mert - bízhatom! Ó, mennyi minden keresztülment már ott, nem csupán a jelenben, de a múltban is! No meg annyi minden keresztülment az országon is!
Mindez meg is látszik az utóbbin, erősen. Nem csupán a rendetlenkedő betegeken, hanem a beteg intézkedéseken, a kerge kapkodáson, valamint - többek között - az erőszakoskodásra szakosodott eszmék esztelen végrehajtóin is..
(2011)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2011-12-10 08:06:59
Kedves Bigiblue! Kétféle stressz van: 1. jó stressz (pl. jó hírre, de abban igazad van, hogy a jó stresszek túlzott halmozódása is káros, ám utóbbitól most nem kell tartanunk), 2. rossz stressz, amelyik mindig káros az egészségre.A Nagy Házi Darálóra azért nem használtam csak ilyen enyhe kifejezést, mert nem akartam megbántani a derék konyhai eszközt, a húsdarálót (bár némi rossz emlékem róla is van, mert gyermekkoromban befogtak otthon alkalmilag húsdarálásra, ami nem volt könnyű munka, az eszközt időnként tisztítani kellett, hogy rendesen működjön, - a tisztítás egyébként a Nagy Házi Darálóra is igencsak ráférne).
Örülök, hogy tetszett a kis humoros-szatirikus írás. Üdvözöl: Miklós
2011-12-09 22:37:07
Gratulálok írásodhoz, több helyen szívemhez kaptam, de ne ijedj meg, örömömben !..mert hát ugye nekem stresszes vérnyomásom van, és felugrik ha nagy öröm ér ! és ért ! :) pl. a százmilliós tanulmány lehetősége..talán juttatsz majd belőle nekem is néhány millát, ha megígérem: nem jelentlek fel a Nagy Házi Daráló miatti lázításért ?! :DDDDDD