Feltöltve: 2011-12-07 15:36:34
Megtekintve: 1907
A gyáva csirke
Medveijesztegetős helyre kis falucska volt, legalábbis annak, aki ilyen helyre kívánkozott. Ott mindenki kutyabőrös nemes volt, mindenki fennen hordta az orrát, még akkor is, ha éppen akkor verték be, ott minden faragatlan faragott széken ült, minden házacskán tornyocska volt, utóbbi miatt pedig várkastélynak hívatta magát. Igaz, a falu nemes népe dolgozni nem szeretett, de egymással verekedni igen, ami nagy észre vallott: dolgozni sokáig kell, amíg aratni lehet, viszont a botokkal történt fejbe verés után mindjárt diadalt lehet aratni valakinek, valakiknek.
Lucsokmucsok Pista szeretett volna valamiben kitűnni, hogy kiválósága jobban feltűnjön Gimbecgombóc Rozáliának. Rozália nagyon szép leány volt, amit az ki is használt. Néhány kópé gyakran mondogatta: - Hej, a Rozál, a Rozál, most épp kivel is kószál?! A falu bolondja (szintén nemesember) okos tanácsot adott Pistának: nyerje el a Legbátrabb Legény a Faluban címet. Az majd tetszik ám Rozáliának, e gyönyörű libácskának! No és ahhoz nem kell mást csinálni, csak minden legényt elverni. Csekélység!
Lucsokmucsok Pista azonban nem evett bolondgombát (illetve evett, de még idejében kihányta), ezért elhatározta: a győzedelmes megverést Danin kezdi, gyakorlásul, mert az látszik a leggyengébbnek. Még észben is, mivel nem csak a kalendáriumot olvassa, hanem könyveket is!
Dani győzelmes megveretéséhez azonban azt is kigondolta: ő csak a verőlegények vezére lesz. Jobb, ha heten verik el Danit, mintha ő egymaga, mert így biztosabb a dolog, a dicsőséget pedig, mint vezér, úgyis magának tulajdonítja majd.
Vadkanhasító Dániel, vagyis Dani kissé korán érkezett meg a fűzfáshoz, ahová Pista hívta, mivel pillanatnyilag Pista csak két verőlegénnyel rendelkezett, ami csak három egy ellen, míg a verőlegények általa tervezett létszáma, Pistával együtt, hét volt. Pista többi segítője késett. Ennek számára ismeretlen oka az volt, hogy azok idegen ember dinnyeföldjén, annak tudatlan távollétében, ették a nekik már ingyenesen ismerős dinnyéket.
A történetekben gyakran van meglepetés, néha több is. Vadkanhasító Dániel a három egy ellent egy az egy ellenre változtatta, mivel botjával Pista két segítőtársát harcképtelenné tette. Ám ekkor, Pista örömére, megérkezett négy másik társa, bunkókkal. Az öt egy ellen arányt Dani túlzottnak találta, ezért elfutott. Pista diadalittasan kiáltotta utána:
- Gyáva csirke!
Gyáva nyulat akart mondani, de az a csirke jutott az eszébe, amelyik tegnap a szomszédtól hozzájuk pártolt át, igaz, nem önszántából, no de jobb a sült csirke, mint a sületlen.
A gyáva csirke gúnynév rajta maradt Danin, annak ellenére, hogy utána a falu minden legényét úgy elverte, ahogy kellett. A gúnynév rajta maradt, de a medveijesztegetősiek gerincességére jellemző okossággal, csak a legény háta mögött használták, mert okultak: egy alapos megveretés is elég, ha az lapossá tesz.
Kitört a háború, a legények előkeresték a kardokat. Hamarosan híre ment: Dani oly bátran harcol, hogy a király aranyéremmel készül kitüntetni őt. Pistát elfogta a sárga irigység, ami az irigységnek nem volt nehéz, hiszen addig is a markában tartotta. Névtelen levelet írt ez a Pista a királynak: csak nem tüntet ki aranyéremmel egy ilyen legényt, akit a falujában gyáva csirkeként emlegetnek?!
A király, aki addig azt sem tudta, hogy a seregében ki is az a Dani, így eredetileg kitüntetni sem szándékozott, felfigyelt a névtelen levélre, kivizsgáltatta a dolgot. A vizsgálat eredményeként Danit előléptette kapitánnyá, továbbá olyan arany érmet tűzött a legény mentéjére, hogy Dani irigyeinek száma háromszorosára nőtt. Pistát majdnem megütötte a guta, de azután, valami okból, mégsem ütötte meg. Néha a guta is tanácstalan.
Dani nagyon jól festett a kapitányi egyenruhában, az aranyéremmel. Egy grófkisasszonynak, Bátorságosföldy Klárikának megtetszett az aranyérem is, az egyenruha is, Dani is. Csinos leány volt Klárika, kedves is, Kaprostúrósrétes városkában minden karácsonykor ő játszotta az Angyalt Tinglitangli Benedek Adakozós jótündérkék című színdarabjában, és annyira beleélte magát e szerepbe, hogy még év közben sem bosszantotta, ugráltatta a cselédjeit annyira, mint egyes szeszélyes gróf-, meg bárókisasszonyok szokták.
Lucsokmucsok Pistát megint elővette az irigység (könnyű volt neki, hiszen továbbra is a markában tartotta). Névtelen levelet írt a leány apjának (a grófnak), meg a grófkisasszonynak. Ebben megírta, hogy Medveijesztegetősön Danit már minden leány szerette, hűtlenségével ijesztgetik a lányokat és a medvéket, ami szégyen a tiszti egyenruhára, az ilyen legényt meg kell ruházni, mielőbb!
A névtelen levél nem maradt hatástalan, csak nem úgy hatott, ahogyan Pista elképzelte. Klárika, aki megszerette Danit, úgy döntött: jobb volna mielőbb megtartani az esküvőt, mielőtt Danit más leányok lecsapják az ő kezéről. A gróf kivizsgáltatta a dolgot, de kiderült: Pistát egyetlen leány sem szerette, csak mindegyik szerette volna, ha Dani szereti, ami némi különbség. Időközben a király Danit kinevezte őrnaggyá, mert Dani parancsára a rossz felé irányított ágyúkat visszafordították jó irányba, az ágyútűz pedig nagy kárt tett Csemcsekkecsmeg basapasa ördöglovasaiban. A történészek ma már vitatkoznak a jó ágyúirányon, de egy történész, ha nagy bankó lebeg a szeme előtt, akkor rendszerint süket az igazságra, különben a nagy bankónak lőttek, és bank, meg bankó kedve szerint magyaráz minden ágyúságot, bárgyúságot. Ki ne tudná ezt?
A Sors néha különös bukfenceket produkál. Hamarosan nem csak Dani szívbéli ügye rendeződött el Kaprostúrósrétes városkában, hanem az irigykedő Pistáé is,
Medveijesztegetősön. Pista ugyanis oly sok mentéjén fityegő kitüntetéssel jelent
a falujában, hogy arra nem csak a leányok, de még a falu bolondja is nagy szemeket meresztett. Gimbecgombóc Rozália most már felfigyelt Pistára, figyelte, hogy merre jár, azután, a falu határában elébe lépett, és két csók között belépett a legény életébe.
Én nem vagyok árulkodós, ezért nem árulom el, hogy Pista az érmeket ugyan valóban a harctéren szerezte, ám a földön szedte össze, és csak négy származott a királytól, kettő Csemcsekkecsmeg basapasa egyik elesett ördöglovasának egyenruhájáról kérezkedett át Pista mellére. Ki ad ilyen kicsiségekre? Nagyvonalú medveijesztegetősi legény, leány sohasem!
(2010)
Lucsokmucsok Pista szeretett volna valamiben kitűnni, hogy kiválósága jobban feltűnjön Gimbecgombóc Rozáliának. Rozália nagyon szép leány volt, amit az ki is használt. Néhány kópé gyakran mondogatta: - Hej, a Rozál, a Rozál, most épp kivel is kószál?! A falu bolondja (szintén nemesember) okos tanácsot adott Pistának: nyerje el a Legbátrabb Legény a Faluban címet. Az majd tetszik ám Rozáliának, e gyönyörű libácskának! No és ahhoz nem kell mást csinálni, csak minden legényt elverni. Csekélység!
Lucsokmucsok Pista azonban nem evett bolondgombát (illetve evett, de még idejében kihányta), ezért elhatározta: a győzedelmes megverést Danin kezdi, gyakorlásul, mert az látszik a leggyengébbnek. Még észben is, mivel nem csak a kalendáriumot olvassa, hanem könyveket is!
Dani győzelmes megveretéséhez azonban azt is kigondolta: ő csak a verőlegények vezére lesz. Jobb, ha heten verik el Danit, mintha ő egymaga, mert így biztosabb a dolog, a dicsőséget pedig, mint vezér, úgyis magának tulajdonítja majd.
Vadkanhasító Dániel, vagyis Dani kissé korán érkezett meg a fűzfáshoz, ahová Pista hívta, mivel pillanatnyilag Pista csak két verőlegénnyel rendelkezett, ami csak három egy ellen, míg a verőlegények általa tervezett létszáma, Pistával együtt, hét volt. Pista többi segítője késett. Ennek számára ismeretlen oka az volt, hogy azok idegen ember dinnyeföldjén, annak tudatlan távollétében, ették a nekik már ingyenesen ismerős dinnyéket.
A történetekben gyakran van meglepetés, néha több is. Vadkanhasító Dániel a három egy ellent egy az egy ellenre változtatta, mivel botjával Pista két segítőtársát harcképtelenné tette. Ám ekkor, Pista örömére, megérkezett négy másik társa, bunkókkal. Az öt egy ellen arányt Dani túlzottnak találta, ezért elfutott. Pista diadalittasan kiáltotta utána:
- Gyáva csirke!
Gyáva nyulat akart mondani, de az a csirke jutott az eszébe, amelyik tegnap a szomszédtól hozzájuk pártolt át, igaz, nem önszántából, no de jobb a sült csirke, mint a sületlen.
A gyáva csirke gúnynév rajta maradt Danin, annak ellenére, hogy utána a falu minden legényét úgy elverte, ahogy kellett. A gúnynév rajta maradt, de a medveijesztegetősiek gerincességére jellemző okossággal, csak a legény háta mögött használták, mert okultak: egy alapos megveretés is elég, ha az lapossá tesz.
Kitört a háború, a legények előkeresték a kardokat. Hamarosan híre ment: Dani oly bátran harcol, hogy a király aranyéremmel készül kitüntetni őt. Pistát elfogta a sárga irigység, ami az irigységnek nem volt nehéz, hiszen addig is a markában tartotta. Névtelen levelet írt ez a Pista a királynak: csak nem tüntet ki aranyéremmel egy ilyen legényt, akit a falujában gyáva csirkeként emlegetnek?!
A király, aki addig azt sem tudta, hogy a seregében ki is az a Dani, így eredetileg kitüntetni sem szándékozott, felfigyelt a névtelen levélre, kivizsgáltatta a dolgot. A vizsgálat eredményeként Danit előléptette kapitánnyá, továbbá olyan arany érmet tűzött a legény mentéjére, hogy Dani irigyeinek száma háromszorosára nőtt. Pistát majdnem megütötte a guta, de azután, valami okból, mégsem ütötte meg. Néha a guta is tanácstalan.
Dani nagyon jól festett a kapitányi egyenruhában, az aranyéremmel. Egy grófkisasszonynak, Bátorságosföldy Klárikának megtetszett az aranyérem is, az egyenruha is, Dani is. Csinos leány volt Klárika, kedves is, Kaprostúrósrétes városkában minden karácsonykor ő játszotta az Angyalt Tinglitangli Benedek Adakozós jótündérkék című színdarabjában, és annyira beleélte magát e szerepbe, hogy még év közben sem bosszantotta, ugráltatta a cselédjeit annyira, mint egyes szeszélyes gróf-, meg bárókisasszonyok szokták.
Lucsokmucsok Pistát megint elővette az irigység (könnyű volt neki, hiszen továbbra is a markában tartotta). Névtelen levelet írt a leány apjának (a grófnak), meg a grófkisasszonynak. Ebben megírta, hogy Medveijesztegetősön Danit már minden leány szerette, hűtlenségével ijesztgetik a lányokat és a medvéket, ami szégyen a tiszti egyenruhára, az ilyen legényt meg kell ruházni, mielőbb!
A névtelen levél nem maradt hatástalan, csak nem úgy hatott, ahogyan Pista elképzelte. Klárika, aki megszerette Danit, úgy döntött: jobb volna mielőbb megtartani az esküvőt, mielőtt Danit más leányok lecsapják az ő kezéről. A gróf kivizsgáltatta a dolgot, de kiderült: Pistát egyetlen leány sem szerette, csak mindegyik szerette volna, ha Dani szereti, ami némi különbség. Időközben a király Danit kinevezte őrnaggyá, mert Dani parancsára a rossz felé irányított ágyúkat visszafordították jó irányba, az ágyútűz pedig nagy kárt tett Csemcsekkecsmeg basapasa ördöglovasaiban. A történészek ma már vitatkoznak a jó ágyúirányon, de egy történész, ha nagy bankó lebeg a szeme előtt, akkor rendszerint süket az igazságra, különben a nagy bankónak lőttek, és bank, meg bankó kedve szerint magyaráz minden ágyúságot, bárgyúságot. Ki ne tudná ezt?
A Sors néha különös bukfenceket produkál. Hamarosan nem csak Dani szívbéli ügye rendeződött el Kaprostúrósrétes városkában, hanem az irigykedő Pistáé is,
Medveijesztegetősön. Pista ugyanis oly sok mentéjén fityegő kitüntetéssel jelent
a falujában, hogy arra nem csak a leányok, de még a falu bolondja is nagy szemeket meresztett. Gimbecgombóc Rozália most már felfigyelt Pistára, figyelte, hogy merre jár, azután, a falu határában elébe lépett, és két csók között belépett a legény életébe.
Én nem vagyok árulkodós, ezért nem árulom el, hogy Pista az érmeket ugyan valóban a harctéren szerezte, ám a földön szedte össze, és csak négy származott a királytól, kettő Csemcsekkecsmeg basapasa egyik elesett ördöglovasának egyenruhájáról kérezkedett át Pista mellére. Ki ad ilyen kicsiségekre? Nagyvonalú medveijesztegetősi legény, leány sohasem!
(2010)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!