Feltöltve: 2011-12-04 17:46:30
Megtekintve: 1663
Karácsonyi sötétség
Dicsekedőn zengők a kalmár-fények.
Eltakarnak karácsonyi sötétet?
Nem gondolom. S azt sem: bár az a Jászol
szív-legendát indított volt-világból, -
ez a Legenda időnkig elérten
csak jót szolgált, a lélek érdekében.
Másként hiszed? Tudatlanul egy parton
bármit hihetsz, - attól nem más az alkony,
hajnal, s nem más a múlt sem, nézz csak hátra, -
a Születés minek igazolása?!
Hány fegyver ölt a Született nevében,
s mennyi gyalázat történt, könnyben, vérben?
Egy Jászol volt csak, s egy Kereszt? E hitben,
ha meghalsz, egyszer feltámaszt az Isten?
Kalmár fények mögött az a sötétség
látónak látható. Feketén mély még.
Hová jutottak Pásztorok és Nyájak,
s ajándékai a Három Királynak?
Kezdetben, lehet, tényleg volt a Jászol,
s Legenda indult jó szándék-magától,
s Kereszt is volt, - miért is ne lett volna? -
s kín szépséggel jajdult a csillagokra, -
de később hányszor lett bűnökre mentség?
Nézd csak a többi kereszt végtelenjét!
Kalmárt imádtat volt s jelen időben
szeretet, - gyűlöletet szeretően.
Máglyák. Megáldott ágyúk. Rémült tűz ég.
Hány évszázad karácsonyi sötétség!
Fenyőfák, gyertyák, gömbök csengő tükre..
Legenda-kezdet? Eltűnt. Mindörökre?
Talán Te is erről tűnődsz szívedben,
te kezdet-hit, - te hajléktalan Isten?!
(2010)
Eltakarnak karácsonyi sötétet?
Nem gondolom. S azt sem: bár az a Jászol
szív-legendát indított volt-világból, -
ez a Legenda időnkig elérten
csak jót szolgált, a lélek érdekében.
Másként hiszed? Tudatlanul egy parton
bármit hihetsz, - attól nem más az alkony,
hajnal, s nem más a múlt sem, nézz csak hátra, -
a Születés minek igazolása?!
Hány fegyver ölt a Született nevében,
s mennyi gyalázat történt, könnyben, vérben?
Egy Jászol volt csak, s egy Kereszt? E hitben,
ha meghalsz, egyszer feltámaszt az Isten?
Kalmár fények mögött az a sötétség
látónak látható. Feketén mély még.
Hová jutottak Pásztorok és Nyájak,
s ajándékai a Három Királynak?
Kezdetben, lehet, tényleg volt a Jászol,
s Legenda indult jó szándék-magától,
s Kereszt is volt, - miért is ne lett volna? -
s kín szépséggel jajdult a csillagokra, -
de később hányszor lett bűnökre mentség?
Nézd csak a többi kereszt végtelenjét!
Kalmárt imádtat volt s jelen időben
szeretet, - gyűlöletet szeretően.
Máglyák. Megáldott ágyúk. Rémült tűz ég.
Hány évszázad karácsonyi sötétség!
Fenyőfák, gyertyák, gömbök csengő tükre..
Legenda-kezdet? Eltűnt. Mindörökre?
Talán Te is erről tűnődsz szívedben,
te kezdet-hit, - te hajléktalan Isten?!
(2010)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2011-12-06 20:13:28
Kedves Bigiblue! Köszönöm a névnapi jókívánságot! Nekem csak a Mikulás miatt jut eszembe a saját névnapom. Előbbi kis eszmecserénkhez A Mikulás álma c. verem kapcsolódik - valamelyest. Üdvözöl: Miklós
2011-12-06 17:58:21
..igen..én is így látom..Köszönöm válaszodat ! Boldog névnapot kívánok, kedves Miklós ! :)
2011-12-06 16:09:42
Kedves Bigiblue! Teljesen jól látod a dolgot. Kezdetben - az őskereszténység idején - a keresztény eszme egy közösség-centrikus, nemes eszme volt, a társadalmi igazságért küzdött. Hívei nem az eszméből éltek, hanem akár mártírhalált is vállaltak érte, ha kellett, ha rákényszerültek.A további történelmi események során azonban a kezdeti keresztény eszmekörre (mondhatjuk úgyis: nemes, töprengő, humánus filozófiára) az egyház felépített egy, a kezdetekkel erkölcsileg merőben ellenkező, államvallásos diktatúrát, amelynek oly sok a bűne (múltban és jelenben), hogy az megszámlálhatatlan. Az eszme üzletté lett (ezzel nem akarom tagadni, hogy vannak vallásos ÉS (!) becsületes emberek, továbbá az is igaz, hogy bizonyos esetekben az egyház - különböző okokból - helyes törekvéseket is támogatott, így például nem akarom a nagyhatalomként működő Vatikánt mindenben elmarasztalni, de tevékenységének megítélése jelenleg nélkülözi a tárgyilagosságot, ami érhető, hiszen a katolikus egyház (és más keresztény egyházak) a kapitalista társadalmi rend támogatói).
Hozzászólásod köszönöm. Üdvözöl: Miklós
2011-12-05 22:27:23
Kedves Miklós ! Talán már említettem, hogy a te egyik versed vezetett el engem az Artagorára..hihetetlen szerencsének, szerencsés véletlennek véltem akkor ezt..de most, hogy olvasom Karácsonyi sötétség c. versedet, mindinkább úgy érzem, ez is valamiféle sorsszerűség volt..hogy idevezettél..lelkeink valahol találkoztak, és kézen fogták egymást..az nem lehet véletlen, hogy ugyanazok a gondolatok kavarognak bennem is, így, Ünnepvárón, mint benned ! Szép versedet olvasom..és szinte látlak magam előtt, ahogy írod, ahogy papírra veted kérdéseidet..mert igen, egy hatalmas kérdőjel ez a vers ! MIÉRT ?? Miért lehet a Szeretet nevében elkövetni a legnagyobb bűnt: az emberölést? Miért lehet Isten nevében megáldani a fegyvereket, a harcba induló katonákat ?! ..a Szeretet fénye vajon miért bukott bele a sötétségbe ?! ..