Esős napok, álmos délutánok, álmatlan éjszakák..
Vajon ki hozza az álmot ?!
Az, aki az esőt küldi ?!
Lehetne-e kicsit kevesebb az eső, és több az álom ?
..néha nem értem magamat..néha azt gondolom, bennem, itt belül, vad dobok dobolnak, vadlovak vágtatnak..és áttörik a végtelen csendet, összetörik azt a csend - búrát, amit a világ..a mai világ erőszakolna rám..hogy ne jusson el fülembe a zaj, a kíméletlen törtetés zaja.. ez a búra elhiteti még velem is, hogy létezik egy mindennél mélyebb csend..

..annyira mély ez a csend, hogy szinte fáj..ledobom hát a búrát, törjön össze, szűnjön már ez a tompaság, ez a nyomás itt belül..varázsolni akarok !!

Tavaszi hangokat varázsolni !
Életet, élményt, éltető reményt !

..gyorsan összeütök egy kis csörgést-zörgést !
Csókcsattanásosat !
.. egy másfajta csendet, párosat !

CSAK CSÓKOLJ

Ő :
Csókra csábít vérvörös ajakad,
csókolni vágyom mindened,
csókokkal mondom el kedvesem,
mennyire szeretlek !

Én :
..csitt, csak csendben,
a tücskök nehogy felébredjenek !
...varázsos
........ez
.............a csend..
...

Mi :
..legszebb csend a páros csend !
Libbenő álom, varázsecset..
rend a szívben,
Földön, Égben,
és a lélekben is rend..
**