Feltöltve: 2012-05-26 21:55:12
Megtekintve: 1692
..én drága Napom !
Mint ibolya a harmatot,
szeretlek én, édes Napom !
Éltető sugarad vágyom,
szirmaimon táncol a szél,
harmatcseppben csillogsz,
átkarolsz , fülembe súgsz,
fényedet iszom én !
..ha elmegyek egy bűvös hajnalon,
beléd olvadok,
s örökké Tiéd leszek, FÉNY !!
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2014-02-17 19:00:01
..fényből lettem, fénnyé leszek,s míg emberlétem rögös útján
porszemként menetelek,
porszemként is csak a FÉNY-ben hiszek !
2012-06-01 08:33:52
Köszönöm hogy olvastad, kedves Miklós ! Én a Fény alatt a teljes szabadságot értem . ..elhagyja a lélek minden földi terhét, lerázza láncait, visszanyeri ÖRÖKKÉVALÓSÁGÁT !! :)
2012-05-27 07:12:04
Ötletesek a képek, és szép a vágy is, hogy az ember halála után egyesüljön a fénnyel. Filozófiai-költői kérdés azonban, hogy mit értünk Fény alatt. Én azt látom (már ameddig elláthat az ember), hogy a költő (és nem költő) inkább a sötétséggel egyesül, még akkor is, ha a látszat néha mást mutat..