Mint mikor a szobrász a követ faragja.
Te a követ látod, ő már a szobrot fogja.
Csak levési a fölösleget.
Mi neked csak kő, ő lelkét adja abba.
Mint mikor a hegyet nézi Buddha.
Te azt kérdeznéd, kinek a tulajdona.
De a hegy ott volt előtted is, és ott lesz ezután.
Ne vitatkozz ezért a tulajdonjogán.
Lássd a szobrot, lássd a hegyet.
Láss mindent, mint egyetlen egységet.
Keresd, és sohasem leled.
Nézd, és sohasem látod.
Akard, és elveszíted.
Kutasd, és elhibázod.
Pihenj, és megtalálod.
Szeresd, és körülragyog.
Csak fogadd el.
És csak nevetni fogsz,
Csak nevetni fogsz.
Mert nem találtál semmit,
Mi addig ne lett volna.
Mert megtaláltál mindent.

És akkor hazaértél.
De te maradj otthontalan,
Ne lakj sehol.
Ne azonosulj semmivel,
És ne ragaszkodj semmihez.
Csak lebegj.

És akkor megérkeztél�

"Amikor a legsötétebb éjszakában meglátod a hajnalt,
akkor ott van a szépség, akkor megérkeztél"

Osho