Arcom ezer, ám jól ismersz,
az anyában, ki teremt szenvedve,
a Te hangod kacag a síró gyermekben,
kristály-forrást fakasztasz kínzott arcokon,
hátha ő hoz enyhet golyó-zúzta húscafaton,
de a szerelmetes szív megmelenget Téged,
cserébe az aortánál megragadod,kitéped,
fogad fehér hava olvad a forró vérben,
ám menekvő prédád elrejt lelkében!
De Te táncolsz, ott élsz igazán:
szeszélyes érzések bársony-hullámán.
Hűségedben, "Édes", sohase csalódom:
hagyj el ,ó,társam, kínzó FÁJDALOM!