Meg-megszűnő szívverés…
Kezem hideg, s remeg.
Ha szólítalak miért nem hallod meg?
Semmi szín, semmi szag és Te is semmi vagy.

Mintha sosem léteznél.
A tudat, hogy tudattalan fölemésztő…
Szemem veszté, fülem nem hallá
Hangját, szavát

A tehetetlenség öl s én halott vagyok.
Ez érzések hasítják mindenem,
Elhulló őszi levél, s homályos alak, mire emlékszem.
Időtlen az idő, millió fényév...
Egyszer csak elvész.

Szívemben üvöltő vágy,
De hangban semmi szilárdság.
Mint fűszál nagy hegyek ormán,
Ha lehullik alább.

Süt a nap, s mégse melegít.
Reménykedem még, de az sem enyhít.
A tudat véges, a tudattalan hatalmas…

Elemésztő, mély verem,
Sötét, sötét, sötét mindenem
Az egyszerű, s egyszeri elérhetetlen