Feltöltve: 2010-07-14 02:25:34
Megtekintve: 1808
Bánatvidék
Nem köszönök, nem búcsúzok,
merre tovább én sem tudom.
Nincs tegnapom, nincs holnapom,
ami szent volt megtagadom.
Köd előttem, köd utánam,
helyem nem találom e mocskos világban.
Itt állok, előttem a nagyvilág,
de mégsem nekem való ez a világ.
Nincs már társam, nincs már barát,
szél fújta szét lábam porát.
Elvesztettem csillagomat,
többé nem lelem nyugalmamat.
merre tovább én sem tudom.
Nincs tegnapom, nincs holnapom,
ami szent volt megtagadom.
Köd előttem, köd utánam,
helyem nem találom e mocskos világban.
Itt állok, előttem a nagyvilág,
de mégsem nekem való ez a világ.
Nincs már társam, nincs már barát,
szél fújta szét lábam porát.
Elvesztettem csillagomat,
többé nem lelem nyugalmamat.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2010-07-14 23:22:50
Egyre mélyebbek a verseid, és egyre keményebben fejezed ki azt a kavarodást és fájdalmat ami benned van. De legalább ki tudod adni magadból ilyen módon. A vers ha nem nézem a negatív vonzatát nagyon jó!
Trubadúr