Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Tűzasszony
Alkotások száma: 40
Regisztrált: 2004-02-12
Belépett: 2007-12-26
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Versek (25)
Képgaléria
-Festmények (11)
Feltöltve: 2006-04-09 17:23:10
Megtekintve: 1800
látomás
egy éjjel lehulltak a csillagok az égből
mind, egymás után
ott csillogtak a földeken
az utak mellett az árokban
a házak tetején
még a szerelmesek kihűlt lábnyomában is
csak a folyóba nem esett egy sem
emberek jöttek, nézték a ragyogást
és suttogták a szépet
várt a folyó
halk csobbanással
szelíd reménnyel
csillagot kívánt fekete habjára
csak egyet
a legfényesebbet
és elindult a folyó
bokor aljából kiűzve a csendet
megrázva a fákat
végigszaladt a földeken
az utak mellett az árokban
ráhajolt a szerelmesek kihűlt lábnyomára is
de nem találta, amit keresett
féltek az emberek, nézték a nagy vizet
és suttogták a szörnyűt
és ment tovább a folyó
benézett minden házba
tükröt tört és álmot
könnyekből duzzasztotta magát
de nem találta, amit keresett
kigombolt lélekkel imára gyűltek az emberek
és suttogták a csodát
de rohant a folyó fel a hegyre
táncolt a világ tetején
övé lett mind, az összes csillag
halottan, feketén
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2006-05-30 20:55:08
:) Köszi, hogy itt voltál. Örülök, hogy tetszett! Vigyázz a csillagodra!
2006-05-10 07:50:28
Nagyon megfogott.Számomra igen mél érzelmeket közvetit. Hosszú évekig én is egy ilyen folyó voltam, de egy csillag végül megmaradt nekem.