A terem hideg.
Egyedül ülök egy padon, kicsire gömbölyödve.
A nehéz tölgyfaajtók túloldaláról halk moraj sz?r?dik.
Bent a bírák tanácskoznak, egymáshoz feszülnek a szavak,
rólam vitáznak.

Lassan telnek a bizonytalan percek...
fejem fölött, nélkülem döntenek.
Nincs utolsó szó joga, csak hallgatni lehet...
S a b?nöm? ?szinteség, bizalom?
Az ? jogkönyvükben nagy b?nök ezek.

Megbocsájtás nincs!
A törvény nem tudása nem menthet.
Még egy lehet?ség?
Vétkezni csak egyszer lehet!

Bár belül reszketek, emelt f?vel, keményen várom az ítéletet.
A végs? döntnök úgysem ?k,
magasabb hatalom lesz ki megvonja a mérleget.

A szívem tiszta, a lelkem védtelen. Gyerünk l?jetek!

2010. május