Feltöltve: 2010-01-02 21:28:45
Megtekintve: 1682
Együtt?
Együtt megyünk.
A cél közös, de a csúcs magas.
Egymás mellett, de külön.
Az út kemény, a sziklák élesek.
Az érzékek tompulnak.
Az izom görcsös és merev.
Megcsúszom, te nem figyelsz!
Én hang nélkül ordítok!
Távolodok, zuhanok!
Egyedül vagyok. Meghalok.
A cél közös, de a csúcs magas.
Egymás mellett, de külön.
Az út kemény, a sziklák élesek.
Az érzékek tompulnak.
Az izom görcsös és merev.
Megcsúszom, te nem figyelsz!
Én hang nélkül ordítok!
Távolodok, zuhanok!
Egyedül vagyok. Meghalok.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2010-01-04 00:06:37
Ez csak egy vers!
Szavak, röpke érzetek.
Köszönöm!
2010-01-03 20:42:54
Úgy látom ez a téli depresszió, súlyosabb mint gondoltam. De a versed, nagyon egyben van, tömör, lényegre törő, félelmetes és nagyon életszagú. Nem is olyan szárnyatlan az a költő, aki szemünk láttára mostanság bontogatja szárnyait. Gratulálok.
2010-01-03 16:01:14
Igen én is ezt érzem épp. Szép.