Mind szentjánosbogarak vagyunk
Vakon egymás és a lámpa fényétől
Megbabonáz
Ez a hatalmas ragyogás
Talán csak képzelet az egész
Már béna vagyok
Az életem helyett
A fényért kűzdök
És azt hiszem meghalok
De nem tűnhet a remény
Hogy az a fény mégis az enyém
Kell, kell, kell
Az ütemre
Koppanok az üvegre
Újra meg újra
Végül a földre