Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Annie Flower
Alkotások száma: 40
Regisztrált: 2005-09-17
Belépett: 2011-12-07
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Egyéb prózai alkotások (4)
-Versek (36)
Feltöltve: 2005-09-17 22:47:07
Megtekintve: 1758
Amit tenni fogok
Amit tenni fogok

Tudom, egy senki vagyok
Meghalok, már nem bírom,
Nem szeretsz, mást szeretsz
Lassan beleőrülök, hogy elnézel mellettem.
Égek a magánytól, elégek belülről
Fonnyadok a féltékenységtől
Miért nem engem ölelsz
Engem csókolsz
Engem szeretsz?
Nem akarom tovább elviselni
Meg fogok őrülni
Meg akarok őrülni!
Meghalok ha nem szeretsz
Megölöm magam! Remélem
A halál után
A mennyben majd...
A mennyben?
Nem!
Én mindenhol szenvedek
Nélküled a mennyország pokol lenne.
Érzem már, hogy felégek
Minden fáj! Elég lesz!
Igen, már nagyon elegem van!
Ma este megölöm magam!
De nem fogok egyedül meghalni!
Nem fogok csendesen elmúlni!
Meguntam már ezt a magányt
Hogy amit érzek senki nem érzi át
Egyedül éltem a közösségben
Most veled halok meg
Veled! Végre!
Dühödten lefoglak
A földhöz szorítalak
Késsel vagdoslak
Azt akarom, hogy szenvedj
Ahogy én szenvedtem miattad!
Szétkenem majd a piros véred
És nézem
Ahogy beleissza magát
A hófehér szőnyegbe.
És nézlek majd téged
Ahogy soha nem nézhettelek
És amikor már üvöltesz
És sírva rimánkodsz
Akkor majd elvágom a tokod
És nézem ahogy fuldokolsz
Végre hozzádérhetek
Végre simogathatom a hajad
Végre megcsókolhatlak
És te nem állsz ellen
És nem kell félnem
Hogy visszautasítasz
Végre azt teszem, amit akarok
Végre nincsen uram!
Az enyém leszel
Nem állsz már ellen!
Én meg csak nevetek
Csak nevetek
És vagdosom a kezem
Mindenem,
És nézem
Ahogy folyik a vérem
Ahogy összefolyik a tiéddel
Olyan egyforma...
Látod, te is olyan vagy mint én
Látod, nem tudtad
Egyformák vagyunk
Egyek vagyunk.
És nézlek
Amíg látlak
Amíg el nem vakít a halál
Amíg még lélegzem
Amíg nem folyik le a torkomon a vér
A tiéd? Vagy az enyém?
Nem, kettőnké!
Nézlek, amíg érzem a szívverésem
Csókollak, míg van bennem élet.
Ha másnap kinyitják a szobát
Meglássák a két hullát
Egymás mellett fekve
Belefagyva a vérbe,
Az időbe.
Magányos lelkünk a pokol mélyén
Végre egyként
Járják a halál mérgező táncát
Hallják a kárhozottak vad sikolyát
Csak én meg te
Mi ketten örökre
A kárhozat tüzében
Szenes csontokká égve
Szenvedve!
De már soha többé egyedül,
Soha nélküled!
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!