Láttam meghalni magam
Ma éjjel negyedszer
Láttam ahogy a halál
Azzal az ostobba köddel beteker
Addig folytja ezt a véres testet
Addig szorítja, míg a hegek
Felszakadnak és kizuhog belőlük
Minden ami bent van, a vér,
A lélegzet, a csont, a lélek
S minden szétfolyik és elveszik
Csak a lélek marad
És ijedten nézne körbe
Ha ugyan képes lenne
Az ijedségre s a nézésre
Elszivárogna, a semmibe veszne
Ha tudná, hogy hol a semmi
Vagy hogy kell ezt tennie
És a halál nem segít
Hisz a dolgát már megtette
Otthagyja az árva lelket
Láthatatlan közszemlére
És ő ugyan most mit tegyen?
Alaktalan, szervezetlen lebeg,
Csúszik, villog, oszlik, remeg
És mind hiába, még mindig nem érti
Amit a vacak testben sem értett
Még mindig nem ért semmit sem
Persze, hisz az az igazság
Nincs is mit értenie szegénynek
Hiába magyarázni a vágy benne éget
Nemcsak a test sebes
Szegény lélek is gyártáshibás
Hogy ilyeneket kérdez
Márha lenne gyártása, de nincs
S kérdi, akkor hát honnan,
Mi végre?
Válasz nem ékezik, hiszen hát
Ki is válaszolhatna rá
Meg hát válasz sem létezik
Hát az meg hogy lehet?
Miért, ki mondta, hogy van?
Nem, nincsen semmi sem
És minden csak úgy van
A lélek meg mit tegyen?
A visszatér hát a testbe
Miért ne
Hiszen nem jutott előbbre
Hány éve is már?
Számít ez?
Olyan nincs, hogy idő
Emlékek vannak
Torzak, hiányosak
Tán csupán csak érzetek
Sebes lélek sebes testbe
A halál felé se tekint, minek
Elvégezte dolgát
S elvégzi, ha megint kell
Ha a lélek majd megoldást hisz
Általa, hazudva, újra
Meg még elvan e testben
Miért ne, mindenhol ilyen
Ha minden más is, a lényeg ugyanaz
Válaszolatlan kérdések, érzések tébolya
Hát ha lesz valami
Meglátjuk mi lesz
Bár mivel nincs semmi
Csak kérdés, vágy, létezés
Valószínűleg semmi sem lesz
Csak marad a lélek
A lélek
A lélek
Hacsak nem azt is csak hiszem.