Annyi minden van mögöttem
Az útról régen letértem
És nyakig a gazban járok,
A mocskot is szépnek látom

A vér is édes
A rendetlenség is fényes
A halott veréb is vicces
A kín is művészet

Összeomlottam
És a kapaszkodót keresve
Egyre csak karmoltam
A segítő embereket

Féltem magam odaadni
Valakit magamnak tudni
Féltem, olyan könnyű elveszíteni
És megszokott a hiánytól szenvedni

Túlérzékeny álmos-szívem
Messze minden szép emlékem
Nincs egy barátságos helyem
Ahová húzódna lelkem

Bújhatok hozzád hóesés elől?
Építhetek fészket köréd érzésekből?
Bízhatok, hogy velem vagy
Mikor mellettem fekszel nyugodtan?

Hihetem, hogy vagy nekem
És ölelésedbe menekülhetek
Ha nem bírom amit a világ elvár?
És gyűjthetek rá nálad energiát?

Mondd, ugye nem álomkép
Hogyha lelkem hozzád belép
Megcsap a friss sütemény
És a forró csoki illata?

Már a szívembe véstem,
Hogy szeretlek, és hogy szeretsz
Mondd, mostmár merhetem
Az eszembe is vésnem?