Várok rád.
Fehér márvánnyá ragyogta magát
Az utca szürke talaja
Merev szemeim alatt
A magány felemelkedettsége
Ami mindenből árad
Ha eleget nézed.
Ölelő mindenség.
Csend a hangzavarban.
Várok rád.
Jaj, csak fel ne nézzek
Hadd halljam ezer közül a női kopogást -
A te lépted
Érzem az idő múlását
Hiába oly állandó a világ
Siető bicegések kavarja alatt.
Érzem, vagy talán csak tudom, közeledsz
Várok rád.
Felkapom a fejem
Babonázott szemeim eleresztette
A mindennapi szép semmisem.
Itt vagy. Vigyél el!
Hadd szokjam idegen emberi fényed
És szerelmem új, színtelen
Szivárvány csodáját
Nem az enyém az egész világ
Elég vagy nekem te