Egy csöpp, parányi pont
csillan fel a kályhán,
magából létet ont
pillanatnyi táncán;
majd lángra kap az ív,
és a szálkába mar,
melyet a kályha hív,
csak kóstolót akar.

Megnyalja a csöppnyi
napból gy?jtött lángot.
Nem tudná kiköpni,
?minden morzsát rágott,
és most is enni kér,
hisz léte múlik rajta,
ami csak belefér,
azt vad-mohón befalja.

A léte múlik rajta.