VÉGLETEK /a

Tűnődsz a léttükör-tavon,
állsz és vacogsz némán.
Mint csordába tódult barom
elméd halántékán
seregnyi vándor botorkál
kábultan egy pontban.
Öntudatlan felhőként áll
mind, egymásba toltan.

VÉGLETEK /b

Ezer kerge álom szakít
rést a szürke vásznon.
Kínzó gyönyört, s gyönyörű kínt
szór a bolydult kánon.
Monoton, merev szabályát
mind a sutba dobja,
érintetlen tájon szánt át,
s megmozdul a kopja.