BIRSPÁSTÉTOM


Mikor az október ékként tartotta
a bentről kitérdelt lampionokat,
szedtük a birset, és a kosárflotta
járt a konyhába.

A víz alatt az ért almák és körték
a nap lágy sugarát kerékbe törték,
és megszületett egy szerény édes-más
végső menedék.

A latin ábécé körbezárt kertje
kemény, idegen aromával szelte
négy részre a kimagozott húst, melybe
kezünk erdeje

árnyszerűen a leves gőzbe adott
cukrot, hőséget és védőszentséget.
Nyersen a szájnak elígérkezett, s kapott.
Birs’t ropogtatott.

Zseléje az öblös üvegbe termett
rosszabb napokra a polcokon sorba.
Pince homálya, mint jó magot elvet,
zúg mély csillama.