Az élet úgy űz
az ég alá,
mint pusztító tűz,
vagy fagyhalál.

A roppant tág tér,
mint kút nyel el,
és a sötét éj
némán felel.

Morajló, zúgó,
bolydult világ.
Átkát, mint porhó
árasztja rád.

Elmenekülnél,
s nincs menedék.
A jeges, zord szél
szívedbe tép.

És te csak vergődsz tehetetlen,
és lelkedben bősz vágy nyílt sebekben tör elő.
…Vajon mit hoz a jövő??