A homályba bújt
a mennybéli múlt,
s a boldog jövő
sem úgy tör elő,
mint a forró láva,
vad tüzet okádva
lelked ritmusára.

De az idő még eljön,
mikor játszi felhőn
csillan meg a fényár,
s örök lesz a vén nyár.
Lelked nem lesz árva,
s minden ritmusára
csak víg dalt dalol.

De belül valahol
megáll az idő,
mint egy temető
a zajló világban,
és te a magányban
bezárod a füled.
… nem tudod, mi lett veled!!!