Bár nem látod a világot,
amely mélyéről beszélnek
hozzád, a font-éber álmok,
melyek űzik az elmédet
egy zúgó mókuskerékbe.

Mégis ott kísérik lépted,
árnyékként folyton követnek,
s már bilincsét ronggyá téped
a kuruzsló néma nesznek,
és így visszhangzik lépte.

Elszaladnál, de nincs merre,
s lehet talán nincs is miért.
Ha szívednek van is terve
még nem biztos, hogy célba ért
nyugodott, lágy révbe érve.