Csak szenvedsz hosszú napokon,
heteken, hónapokon át.
Ránc gyűlik a homlokodon,
megszületik ezer világ,
s mégsincs más, csak némaság

A kocka néha gömbölyű,
s ha érte nyúlnál elgurul,
mindez annyira gyönyörű,
de csak bolyongsz szótlanul
és egy tövis szívedbe fúr.

S ez így lesz talán örökre,
hogy koloncmód, sárosan,
bőszen rázandó ökle
zúz le átkosan?