Csöndben, magányban nézem a falat,
némán ki- és bejárnak a tagok,
feltör belőlem ezer gondolat
mind bent ragad, nem írok, hallgatok.

Tucatnyi társam osztozik velem
a némaságnak mélybehullt kövén..
Eldobom ásóm, nem kell a verem,
és csak hánykódom a csönd tengerén