Rád gondolok...
Az idő éjfél felé jár,
S a várost tompa fény öleli át...
A terek felett sürű köd feszül,
Harangok zúgásába lépteim zaja vegyül...

Lépteim csend-magányát
Nem kíséri óvó szárnyát felettem kifeszitő angyal...
Lángot gyújtok…
Holnap megérint a Hajnal...

Félek!
Tőled nem kapok mást, csak testedtől elrabolt
Vadszüzek illatát...

Félek!
Tőlem nem kaphatsz mást, csak szavakba formált lelkem
Rajongó trónusát...

Üres vagyok...kripta, égett viasz...
Tudom, néha lenne vigasz,
De talán nem is akarom…
Féltelek attól, hogy magamat elhagyom…

Néha...
Néha megérintenélek…
Vak leszek, ha beléd nézek...
Igaz titkaid tornyok mögé rejted,
S felépíted körém
Elő szobor-kerted....

Szeretlek!
Ne kérdezd, miért...
Nekem az Isten Téged ígért...
Futok, rohanok, szaladok feléd...

Egymásba olvadt pillantásainkban
Reszket a Félelem
S én megszabadulva önmagamtól
Probálom nyújtani két kezem...

Menekülni akarok… Hozzád!
S El mindenkitől...!
Ragyogni messziről,
Nem felve semmitől...