Évekkel ezelőtt,
Egy zajos helyen kezdődött,
Egy dallam, egy tánc,
Két szempár összefonódott.. elkezdődött egy románc,

Szerelem volt,
A kezdetek kezdetekkor,
Csókok hevesek, s könyörtelenek,
Minden érzést átadó gyötrelmek,

Megtaláltam, kivel táncolhatok,
Kinek karjába elbújhatok,
Ki megölelt mikor a könnycsepp ott csillogott a szememben,
Kinek szívét éreztem szívemben,

Csak egy pillanatnak tűnik a messzi távolból,
Eljött a nap, miért már semmi nem kárpótol,
Néztem a távol csöndjét, hallgattam a zenét,
Keze érintett, de már nem értettem értelmét,

Nem éreztem mikor megérintett,
Nem éreztem, hogy szíve szívemben lüktet,
Nem értettem a miértet,
El kellett mennem, nem volt ki megértett,

Én sem magam, csak néztem kábán,
Megleltem a szót, mert kerestem a csomót a kákán,
Megleltem, mert olyan hevesen kerestem,
S szívét szívemtől ellöktem,

Bolond lettem: nélküle kell lélegeznem!!
Ez volt az okos gondolat,
Szívébe döftem a szót,
Mindent éreztem csak nem boldogságot..

Láttam őt, s mindent értettem,
A végtelen fájdalmat is éreztem,
Akkor mindent egy lapra feltettem,
S Én lettem ki vesztettem..

Mindent, a táncot, s a dallamot,
Az elvarázsoló hangulatot,
A virágok illatát, a szívdobbanásokat,
Mindent értő mosolyokat,

Ne kártyázz úgy, hogy mindent egy lapra teszel fel!
Ne próbálj játszani egy szerelmes szívvel!
Ne tedd, mert akkor érted meg,
Mi az, mi neked marad, s ki az, ki otthagy, s elmegy!

2006. április 27.