Fürdesd magad rózsaszirmok között,
Fürdesd szíved, mert enyémbe boldogság költözött,
Lehet hogy múlandó, mint minden elmúlt fakó pillanat,
De mosolyom akkor is a fülemig szaladt.

Mosolygok a világra, és a virágok integetnek,
Ilyenkor mégis örülök a kikeletnek,
Hangosan éneklem a boldogságom a világba,
Letörni kedvem hiába próbálod, minden hiába.

Csokoládés a szád csücske,
És mosoly ül mégis benne,
Csokoládés kacagás édes a fülemnek,
Nincs szebb, ha szeretteid szereted, s ők viszont szeretnek,

Csoki tojást szorongat a legkisebb is,
Beöltözve járják le lábuk a legutolsó ismerősig,
Táncolnak a réten a vidám napsugarak karöltve a madarakkal,
Üdvözöl mindenkit a csodálatosan fényes nappal

A sötét felhők csak néha árnyékolják a nevető szíveket,
Csak néha szürkítik be a pompás színeket,
Csak egy kicsit görbül le ajka a felhőtlen boldogságnak,
Csak egy kicsit hiányzok majd a boldogságnak...

De még visszatérek,
Mert a csütörtök után mindig jön a péntek,
És megint a fényben fürdetem arcom,
S majd a meleg a könnyemet felszárítja, olcsó kis játék lesz majd a véres harcom..

2006. április 17.