Nem tudom mi van ma velem,
Tisztára meghülyült az egész életem,
Felfordult, poshadt szag tölti be a teret,
Elmúlt minden, minden elfeledett,
Kifordult magából az ég, s a Nap,
Lesz vajon valami még ma, vagy holnap?
Elfeledjük egymást elmúlik minden csendesen,
Elmúlik a naplemente is az égbolton, mikor meglesem,
Elég a láthatár felfalja testét,
Magányosan töltöm, ma is az estét,
Lefekszem a napi monoton lélegzés után,
S elfelejtem az arcokat, melyek rámnéztek bután,
Összekuporodom megint a takaró alatt,
S szomorú leszek, mert érzem a holnap sem mutat majd újat..
Könnycseppek mossák az arcomat,
De amint születnek meg is halnak,
Megöli őket a harag, az indulat,
Én is, s a pillanat is végleg egyedül maradt..

2006. április 02.