Feltöltve: 2006-04-02 13:27:52
Megtekintve: 1644
Egyedül, mindig..
Hideg szél süvít át szívemen,
Végleg elhagytál Engem ó Kedvesem.
Magányosan élek szüntelen,
Még ha van is valaki mellettem.
Talán így van rendjén,
Fél emberként kell élnem a gondolatok végtelenjén,
Talán nem keresem tovább a pillanatot,
Talán már megkaptam azt, kit az ég adott.
Szívtelen csóktól megbénult testem,
Ellökött magától, kit szívemnek kerestem,
Hazudik a pillanat, hazudok Én is....magamnak,
Téged sohse találtalak,
Álomszigeten napjain tengetem,
S magam keresem, a végtelen tengeren.
2006. április 01.
Végleg elhagytál Engem ó Kedvesem.
Magányosan élek szüntelen,
Még ha van is valaki mellettem.
Talán így van rendjén,
Fél emberként kell élnem a gondolatok végtelenjén,
Talán nem keresem tovább a pillanatot,
Talán már megkaptam azt, kit az ég adott.
Szívtelen csóktól megbénult testem,
Ellökött magától, kit szívemnek kerestem,
Hazudik a pillanat, hazudok Én is....magamnak,
Téged sohse találtalak,
Álomszigeten napjain tengetem,
S magam keresem, a végtelen tengeren.
2006. április 01.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2006-04-03 21:25:17
Igen sajnos... az örök játék az ami fáraszt egy idő után..megpihennék már.
Aelle köszi a dícséretet és a hozzászólást. :)
És persze neked is SteelGirL! :)
2006-04-02 20:22:17
tenyleg jol sikerult vers! es loncival egyetertek a ket utolso sorral kapcsolatban. az elet egy olyan jatek, ahol sosem tudod mi tortenik a kovetkezo pillanatban.... egyik pillanatban boldogtalan vagy, a masikba boldog es forditva.... sosem tudhatod mi kovetkezik... talan ez a fintora es egyben a szep oldala is halandosagunknak:)
2006-04-02 20:18:02
Loncihoz hasonlóan az utolsó két sor fogott meg... az elejében a szívtelen csókot kissé közhelynek éreztem, a hideg szél süvitése is eléggé elcsépelt gondolat már. A többi kép az átlagosnál jobb, az utolsó két sor pedig (önmagunk keresése) kifejezetten mesteri.
Aelle
2006-04-02 19:57:30
Köszi. :) Bár szeretnék kevésbé ilyen "tapasztalt" lenni ebben a témában.. :)
2006-04-02 19:38:11
Nagyon jó! A magányosságot nagyon jól érzékelteted főleg az utolsó két sorban.
Szeretettel:LOnci