Sajnos, ha egyszer szeretünk,
Meg kell tanulnunk, hogy majd egyszer szenvedünk,
Nem könnyű elviselni a végzetünk,
De aláírjuk, hogy örökbe adjuk a szívünk,

Tudjuk, hogy fájni fog,
Összeszorított fogakkal, tépünk ki a napjainkból emlékbe egy-egy darabot,
Mert tudjuk egyszer így vagy úgy vége lesz,
Ha gyűlölsz, ha szeretsz,

Olyan nem volt még, hogy sehogy ne lett volna,
Ha az égre nézel
Legördülni egy könnycseppet érzel,
A fájdalmad átmentenéd mindig a holnapba,

Mert talán könnyebb menekülni,
Könnyebb szeretni,
Megígérni sohasem feledni,
Mint az ígéretet valóra váltani,

Ezt is elvállaljuk, mint sok mást,
Mert jobbat nem tehetünk, mint neki is oda ajándékozni egy darabkát,
Ha ez kell, hogy a szívedben örökké megmaradjon,
S hogy a szívedben egy mélyen beleégetett jelet hagyjon.

2006. február 22.