Mint ahogy a nyitott könyvből,
Elvesznek a szavak,
A kapott pralinéból
Már semmi nem maradt,

Könyvek szanaszét,
Középen fekszem,
Keresem az értelmét,
Miért ilyen az életem,

Ahogy attól, hogy elvesznek a szavak,
Tőled is épp úgy félek,
Hogy amit mesélnek az ajkak,
Szívemnek majd az lesz méreg,

Olcsó csíny, mint egy rossz parfüm,
Gyomrom felfordítja a gondolat,
Másolt lesz a bűn,
Ha a mosoly mögött ott a fondorlat,

Miért nem lehet egyszerű minden?
Mint egy történet,
Az életben sajnos ilyen nincsen,
Minden oly gyorsan véget érhet.

Gondolatok cikáznak a fejemben,
Megint Rád gondolok,
Mint minden olyan percemben,
Mikor magányos maradok.

Kutassalak, vagy megkeresel?
Mint a többiek is anno,
A szívemből egy darabkát
Magadévá teszel.

Többet félek, nem adhatok,
Csak a testem és a lelkem,
Mert ha úgy lesz, magányomban talán új után kutatok,
De egészen nem emészt el majd félelmem.

Minden pillanatban a felajzott,
Vad hullámok
Harapnak a sziklákból
Egy-egy falatot,

Így emésztenek fel az érzelmek hullámai,
Marnak el a kétségek habjai,
Az elképzelt szavak forgószele így ragad el,
S Én csak hagyom magam sodortatni, hadd vigyen a magasba fel.

2006. február 19.