Egymástól elválni,
S újra kezdeni,
Ebből áll az életünk,

Sírunk,
S később vigasztalódunk,
Ez lett a vesztünk,

Én benned,
Te bennem,
Egymásban elvesztünk,

De ha lemegy a Nap,
S a gondolatokkal egyedül marad
Lelkünk,

Mi lesz akkor,
S mi lesz utána,
Elválunk, vagy szeretünk?

Lehet-e úgy,
Hogy szívemnek súgd
Megszülethet szerelmünk?

Biztos és bizonytalan,
Mint a vers kezdetén,
Százszínű virág,

Színeket rejt,
S eltakar a szürkeség,
Rejtélyes e világ.

Hát nem fáradok,
Kereslek, mosolyognak a csillagok,
Szemed csillogásában,

S tudom holnap
Megint az érzés elkap
És tudom velem leszel.

Megint, s újra,
Míg jelenünk nem feledteti,
Mi volt múltunk búja.

Bánatba karunkkal nem kapaszkodunk,
Helyette egymás testéhez simulunk,
S csókollak.

S magamhoz húzlak,
S reménykedem veled leszek, majd holnap,
Nem nélküled,

S álmodom majd,
Hogy álmom új felé hajt
Veled.

Lesz-e úgy, hogy sose volt,
Hogy ránk mosolyog a Hold,
S még akkor is és sokáig szerelmet vallhatok Neked?

2006. február 05.