Egymásra várva,
Egyhelyben állva
Szenvedünk.

Ajkunk sem rezdül,
Feszengünk belül,
Sértődötten.

Megsértődtél, hát megsértődtél,
Pedig engem a szakadékba löktél,
Nem bánom.

Én többet nem várok,
Így egy szót sem hazudok,
Csak Te gondolod.

Már elment a vonatom,
Elvitte a csomagom,
A terhemet.

Kitépted a szívem,
Megtiportad rendesen,
A lelkem.

Oda-vissza játszma volt,
Köztünk egy harmadik papolt,
Valami másról.

S valamire még mindig várunk,
Majd új dolgokat megcsodálunk,
Külön-külön.

Már elváltunk rég,
Nekem már ennyi elég
A sokkból.

Nem akarom hallani a hazugságot,
Látni színészien eljátszott komolyságot,
Elegem van.

Inkább jó éjt kívánok,
S hogy ne gyötörjenek rémálmok,
Miattam.

2005. december 15.