Színjátékból jeles
De a szíved oly jeges
Mint a jégcsap
Eltaszítasz egy pillanat alatt.

Már nem bánom,
Eltűnt a rémálom,
Tiszta kék az ég
A mosolya is oly szép.

Már látom a valódat,
Mi az, amit tartogat
A lelked mélyen belül
Ismerlek már, a kétség elül.

Még remeg a kezem,
Ha megérzem, jössz,
De nem számít már
Tudom, hogy semmiért sem kár.

Szerettelek teljes szívemből
Tisztán és igazán
Nem hiszem, talán
A jelenem eltöröl.

Kiirt, mint egy gazt,
Ez nyújt most vigaszt,
Neked sem jelent már semmit
Ez jó így nem bánt ez senkit.

Lassan elmúlik a remegés
A hó eljön, megment,
Végre lehűti heveskedő szívemet,
Közeledik az újabb lépés.

Újra megtanulok járni,
Megtanulok lábra állni,
Kihúzni magam a bajból,
Elhúzódni, a csöndbe a zajtól.

Köszönöm, ennyit mondok csak,
Maradj meg nekem kicsi jégcsap
Hűtsd le a vérző szívem
Simogasd meg a lelkem.

És meggyógyulok, megint,
Útra kelek a tervek szerint,
És új arcot keresek,
Mert újat már nem lelek benned.

2005. november 24.