Halott csillagok látszanak az égen
A fényük olyan halvány egészen..
Könnyeznek, és a föld felé néznek
Ott lelik majd haláluk ha földet érnek
Nincs többé otthonuk
Egyedül vannak
Nem lelik maguk
Átváltoznak…
Csak por marad utánuk
Egy furcsa köd lesznek
Elfújná a szél a maradványuk,
De csak a semmiben szétterülnek..
Oda csak a föld apró fényei látszanak
Fényesebben játtszanak mint bármi más
Kitágul a tér, érzik már milyen az alkonyat
Szomorú sötétség van, most inkább hallj mint láss.
Könnyeznek és ezüst záport szórnak
Arcom feléjük tartom
Simogatják az arcomat
Zokogok velük, s szívemet kitárom..
Nem látják amit érezni kellene
Csendben eltörlődik minden emlék
Szertefoszlik minden végre
Megkönnyebbült az ég..
A gyermekeinek nem fájt
Csak elmúltak mint egy pillanat
S a nap átformálja a tájat
Eltűntek végleg, magukkal vitték a sajátos bájt..
Amit nap mint nap adtak a magányosoknak..

2005. november 17.