Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Sniff
Alkotások száma: 215
Regisztrált: 2005-09-05
Belépett: 2013-01-04
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Egyéb prózai alkotások (1)
-Versek (149)
Képgaléria
-Makró képek (1)
-Fotók (46)
-Digitális alkotások (3)
-Humor (4)
Kreatív hobbi
-Kézművesség (1)
Feltöltve: 2005-11-06 01:05:28
Megtekintve: 1640
A mi barátságunk (Bea)
A fénybe nézek, de nem látok,
Úgy érzem megvakított egy furcsa átok
Könny csillog a szemem sarkában,
Úgy érzem a szívem bizalmatlan.

Megbántottál, de pontosan nem tudom mivel,
Úgy érzem a lelkem egy jégtáblán hever.
Azt mondod magadra hagylak,
De Te sem vagy más, mint a vádló szavak.

Sírnák, ha látnám értelmét,
Kételyek fertőzik az elmét,
A sikítást is elnyelik a fekete falak,
Ők is csak hazugságot árasztanak.

Egyre csak lebénít a kétségbeesés,
Nem veszed észre, hogy mindig a Te kezedben van a döntés?
Te döntenél élet és halál felett,
Te vagy ki megszabja mitévő legyek?

Nem tudom igazán mitévő legyek,
Poshadt szag tölti meg az egykori szigetet,
A szigetet, amit mi építettünk
Hosszú évek alatt, amíg igazán felnőttünk.

Te vagy az, akit magammal vinnék egy lakatlan szigetre
Benned leltem meg hogy mi a barátság lételeme.
Most igazán félek, hogy elveszítelek,
Hogy vége lesz ennek a szép kezdetnek.

Remélem, hogy végre csend lesz és béke
Ahogy megírják azt a mesékben.

2005. november 06.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2006-01-03 18:54:45
Köszi a kritikát. :) Amúgy a búcsúlevél neki íródott. Még1x köszi!
2006-01-02 17:21:43
júúúj... engem is Beának hívnak, és volt egy hasonló élményem nemrég... júúúj... egyébként nagyon jó a vers!