Egy pillanatig azt hittem
Itt nyugalmat leltem
Úgy éreztem megpihentem,

De kezdődött minden újra
Belenéztem megint a múltba
Mintha egy zavaros pocsolya volna.

Kavargó emlékek sokasága
Édes pillanatok netovábbja,
Szörnyű álmok.

Évek, amik mindig visszajönnek
Soha-soha el nem tűnnek
Miattatok.

Visszahúztok állandóan,
Szabadulnák szomorúan,
Ha van remény.

Ha végre elengednél,
Megunnád, hogy láncra vertél,
Szárnyalnák a világban.

Hófehér lepelbe bújnék
Egy új leendő emléket keresnék
Boldogan dalolva.

De míg a láncok szorítanak,
Húsomba sebeket vágnak,
Rab maradok.

2005. október 04.