Mit látsz akkor, mikor rám nézel?
Mit látsz, mikor látod, hogy fáj, de nem érhetsz el?
Mit érzel akkor, mikor tudod egyedül maradtál
Volna kapaszkodó, de Te inkább egyedül lógnál...
A szívem meghasad, mikor tudom,
Te kint vagy, egyedül.
Én nem segíthetek,
És ez fáj kegyetlenül.
Fáj, mintha egy karót szúrtál volna keresztül szívemen,
Te nevetsz és mész tovább, én pedig szenvedek.
Mit éreztél mikor azt mondtad: Nem?
Vajon jobbat találsz? Olyat ki segít a szíveden?
Azthiszem igen.
Játszol, mintha muszály lenne,
Mintha minden mindegy lenne.
Közben emészt az egész belülről,
Csak nem tudod, hogy szabadulhatnál terhedtől.
Végül rájössz és ellöksz magadtól,
S megszabadultál a kínzó fájdalomtól.
Tőlem, aki semmi rosszat nem tett,
Kinek szíve végtelenül szerette szívedet.
Elmondanám, hogy mit érzek,
De nem akarom rádtenni fájdalmas terhemet.
Védelek és óvlak, még mindig Kedvesem,
Mintha még mindig itt lennél mellettem.
Azután jön a hideg tél, majd' megöl,
Ahogy a jégpáncél elrejti szívemet mások elől.
Bezárja a kaput, kulcsra zárja,
S várja a szebb időt, hogy újra kitárja.
2005. szeptember 04.
divine: sajnálom. Nem lehet egyszerű a helyzeted.
Köszi a dícséretet így vagy úgy. :)
hat most szegyen nem szegyen, elbogtem magam ezen. A hatter: aug elejen ki kellett jonnom indiaba. munka, 3 honapra. baratnom azt mondta minden rendben lesz. meg ugy egyebkent minden rendben is volt. egy darabig.
aztan eljott a szeptember 1, ami szuletesnapom. ekkor meghalt nagymamam otthon, baratnom pedig 1 hetre ra kozolte, hogy mar nem szeret, stb.
itt 7000 kilometerre mindentol ami fontos, nagyon at tudom erezni. nagyon szar ilyen tavol a baratoktol, mindentol ilyen tavol lenni es kozben otthon minden elveszik, ami igazan szamit.
ha lesz idom ulok le a photoshop ele es kirajzolom magambol a sok szart... ha addig le nem ugrok mondjuk a taj mahal tetejerol, vagy valami.
a brutalitasra ehes 'rajongoim' orulhetnek majd.
ps: sorry hogy ezt most pont igy es pont ide irtam, de kikivankozott. megegyszer bocs
