Mögéd állok, s hallom sóhajod,
Kinyitott ablakodon benéz a hajnalod,
Dermedten figyelem, miként fordulsz meg,
Mosolyogva fogadom, h enyém a figyelmed,

Zihálni kezdesz, csak közelebb lépek,
Hangod hallani, a fojtogató mérged,

Sikít az ajak, amit formálsz csak zaj...
Karommal szorosabban ölellek,

Szeretetem belédfojtom,
Nekem ilyen az indulatom...
Fehér ajak, merev tekintet,
Nincs már, mi megihlet?

Most szólj, kérlek, most vájd belém körmeid,
Most hegyezd nyelved nevem betűin
Most akarj megint megmarni, te mérges kígyó
Mosolyogva hagylak magadra,
Csöndben kattan mögöttem az ajtó...

2007. július 17.