Ülök az asztalnál
S diktálok szavakat
Sorokká, lesznek
S kergetnek mondatokat

Ülök a papír szélén,
S nézem szemedet
Imádott, testemen áthatoló
Tekintetedet

A valóság merre lakik
Mert ez nem tűnik igaznak
Egymás után hagyják el
Ajkaim a szavak

Szeretlek, szeretlek
De ez olyan egyszerű művelet
Elindít az agy egy feladatsort
S a szívem egyszercsak így válaszolt

Szeretlek
Bűvölet
Egyhangú tánc lett a szó
Nem olyan varázslatos, s mindenttudó

A tudat irányít
A szívem csak dobog
Dübörögnie kellene
De ő csak dohog

Elakad minden apróságnál
S észre sem veszi, hogy a szemem másképp reagál
Kellesz nekem, de hová tűnt a varázs?
Hová tűnt az a tudatom felperzselő parázs

Vagy most csak a kételyek szólanak belőlem
Mert az komoly baj, ha így is érzem
Jellegtelen, üres mondatok
Érző szívet, újat vajon hol kaphatok?

Nélküled egyedül, veled zajban
Veled csöndben, magányban halkan
Álmomban színekkel, szíveddel lüktetve
Mi lesz ennek majd az értelme?

Megkérdőjelezett, suta, vádló szavak
A pillanatot irányító, pillanat
Zordan felelsz, nem kell köszönöm,
Bárcsak ne hagynál magamra, ezüstpengéjű tőröm

Vésd szívembe, te vagy az enyém
Mert számomra ez a szív már túl kemény
S majd csókold meg vérző szívemet
S suttogd fülembe, hogy tied vagyok, csakis a tied

..s enyém a szíved!

2007. június 05.