Nem hittem soha,
Hogy fájhat jobban,
Mint régen, hogy összetörték szívem,
Hogy mit, miért kapok, akkor tudtam.

Most te is elmondtad,
Szép szavakkal
Elmesélted
Álszent mosolyoddal,

Azt mondtad, nem kell,
Elhittem, hogy más az, ami érdekel,
Elhittem, nem én vagyok az,
Igazad volt, tudtad ezt,

Csak mikor Én is kimondtam,
Jöttél rá igazán
Hogy megértettem, s kimondtam oly lazán,
Akkor vesztettél el.

Elengedtem kezed,
S magányos lettem,
Ha könyörögnél, sem kellene
Az kit eddig szerettem,

Menj tovább, s keserítsd a szíveket,
Mert millió darabra törted már az Én szívemet
Elűzlek lelkemből előbb-utóbb,
S nyugodt leszek, hogy nem vagyok már az utánfutód,

Zaklatott lelkemre gyógyír lesz,
A csönd, mi utánad körülvesz,
Tollat s papírt veszek kezembe,
S leírom, milyen lelkem küzdelme!

2007. február 19.