Mikor felsétálok a hosszú lépcsőn,
Egy poros doboz néz rám kérdőn,
Elrejtve minden elől,
Megmenekült a tényektől

Magába fogad minden emlékem
Elrejt mindent, mit én nem tehettem
Hitet ad mikor elém tár képeket,
Vigaszt nyújt mikor velem együtt feled,

Fent pihen a padláson,
Egy porlepte csendes zugban
Ő védi sok-sok emlékem,
Ő gyógyítja be néhány sebem

Most felnyitom tetejét,
S újakkal színesítem belsejét
Új elfelejtendő emlékek,
Képek, álomszülemények

Ujjaim magabiztosan zárják újra a dobozt,
S most ez nyújthat igazán vigaszt
Egy hely ahol a két világ találkozik
A múltam s jelenem benne lakozik..

2007. február 19.