Zöld fűben fekszik két test,
Álmatlan éjszaka testükre árnyakat fest
Lehelet simítja egyik bőrét
Karom váj húsába másiknak.. s ő ebből ért

Zúgó álom süketíti fülem
Így nem hallom csak látom jelenetem
Víz pereg hátamon, esik az eső,
Mégsem fázok, felmelegít, s megölel ő

Árnyéka megsimít, s csókja égeti bőröm,
Simítása apró sebeket ejt testemen, minden seb egy öröm,
Emlékszek rád, szeretlek,
Forró párnák közt hűtöm le fagyos testemet

Illatodba burkolózok, s csendesen szeretlek
Simítom minden négyzetét szeretett testednek
Álmodón érzem szád számmal,
Kinyitom szemem, s tekintetedben elmerülök minden pillantással.

Remegő ajkam elfordítom,
Könnycseppjeim, bőrödhöz dörzsölöm
Finom érintések, mégis biztosak,
Tiéd vagyok, biztos ez a tudat

Álom hogy melletted ébredek?
Álmodom, h nem akarok betelni veled?
Nem bírom ki, hogy ne érjek hozzád,
Nem bírom ki nélküled, szeress mostmár!

Forrósítsd fel vérem, perzselj meg
Fogj erősen, lásd ajkam hogy remeg
Lábaimmal átkulcsollak, s szeretlek,
Te az Enyém vagy, Én a Tied!!

2007. január 17.