Sorban állok, a többiek mellett,
De a halálnak pont a tizenkilencedik kellett,
Bilincs zörren két kezemen,
Ez a nap is mint a többi oly személytelen,

Álmosan tekint rám a pislákoló hold,
Ki körül vesz, mind csak néma, holt,
Mindnek ajka szorosra zárva,
S karja a halál felé bátran kitárva,

Előlépek, s bátran adom kezem kezébe,
Ő lesz az ki elvezet tüzes tengerébe,
Vele álmodtam ezeken a napokon,
Csak rá vártam itt, a halálsoron,

Tizenkilencedikként adom a lelkem,
Végre neki én kellettem,
Kezébe egy testet tettem,
S az ég fele elszáll végre lelkem!

2006