Viasz csöpög le alkotó kezedről,
Fájdalmas görcsbe rándulsz,
A távolság felőröl,

Távol vagy, otthonodtól,
Messze, túl a határon,
Nem hall senki majd a sírodról,

Nem hiányzol!

Viaszos érintésed, sima, vigaszt nyújt,
Egyszerű léted
Az égben lángtengert gyújt,

Nyomorult magányodat
Viaszba öntöd,
Elsírod bánatodat,

Világ, felettem őrködj!

Csontos ujjaiddal érinted falaid,
Ecsetet fogsz kezedbe,
S lehullnak tollaid,

Kormos mocskos tested
Előbújik végre,
Láss, láss, mindegy, holtan vagy élve,

Bocsánatod ne keresd!

A ház falát a lángok marják el,
Messzi távolban egy bús őzgida figyel,
Szorítsd nyomorú sorsod a szívedre,
Vesd bele magad az ég lángtengerébe,

Ha mered...

2006. július 16.