Ott kezdődött minden,
Egy ép szavam sincsen,
Elhittem minden szép szót,
Minden látszólag biztatót,

Vége lett a biztosnak,
Átadtam magam a bizonytalannak,
Táncoltam a holdvilággal
Álmodoztam, egészen mással,

Szerelmet álmodtam,
S az álommal táncoltam,
Lüktettünk a fényben
Álmodtunk egy csodás világot.. egész évben..

Csókolni kívántam ajkát,
El akartam feledni a másik haragját,
Bánatomat elűztem érte,
Mégis bánatot kaptam cserébe,

Bizalommal kezdődött minden,
S ahogy egyre többet értettem,
Úgy láttam semmi sem véletlen,
Vártam mégis szívemben,

Nyugtalan lettem,
Összetört szívem,
Bizalmatlan szívem,
Lelkemből örökre elűztem,

Elképzeltem, ahogy mással tébolyul,
Lüktetnek együtt, az ég elborul,
Viharként közéjük csapok,
Én! Én leszek az, aki mindent uralok!

Fáj nem érted Édes?
Nem veszed észre, hogy a te kezed milyen véres?
Nem látod kitépett szívemet kezedben lüktetni?
Nem látod, ilyen badarságért nem éri meg harcolni?

Látom fehér palástod alatt fekete rongyaid,
Látom már arcod hazug vonásait,
Látom a fekete fényt, a hazug tekintetet,
S máris szívemben bosszú éled,

Lüktet a bűn büntetése bennem
Érzem már, hogy mit is kell tennem,
A mérges kígyót szívemre kell ölelnem,
Kártékonyságát meg kell büntetnem!

Majd sírsz és zokogsz,
Te leszel, aki mindenért kárpótolsz,
Az a nap mindent jóvátesz,
S poraidban újjáéledsz,

Majd megbánod még, hogy elárultad szívem,
Majd megbánod, hogy így elbántál velem,
Mert a szív mindig védtelen,
Ha uralja a bűnös érzelem... szerelem...

Szeretni annyi, mint érte mindent feladni,
Annyi, mint magunk épülését félbehagyni,
Falunkat lerombolni,
Szívünket darabokban visszakapni...

Csalódtam,
Megbántam,
Bűnhődjön!!!
Pokolban!!!

2006. június 20.