Feltöltve: 2009-10-28 02:46:15
Megtekintve: 1815
Exodia, ... Mint a fellegek
Újra látom a sötétség foglyait,
Újra látom nyílni szárnyaim.
Lila a nappal, zöld az éj,
A Hold bársony ruhája az arcomhoz ér.
Ahogy kél a lelkem, feladja rám ruháját a Hold.
És végigtáncolok a sötétség birodalmán,
Amíg fel nem ébred a Nap, a múlt.
Ha ébred, hát ébredjen,
De én eltűnök most az éjben,
Megtöröm a fényt, ezüst szárnyakkal a hátamon,
És újjá születik a sötétség gyermeke a napon
Ez is egy körforgásos vers. Lásd nálam; Találkozunk az álmok között. De itt még a címet is be kell venni a körforgásba.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!