Ott a fény, mégsem nyílt ki szemében,
csak kívül látod rajta.
Szárnyát tárja vállára téve,
Arany szíve lelkét pumpálja hévvel,
Kezét nyújtja feléd félve, ahogy egy
képet néz a falon, gondolkodva éppen.
Életét szállni látja belőle,
Majd elsuhan a folyó vérrel
kékre festett kép előle.
De ő csak néz utána, bután, előre;

Vajon ez lesz az ő jövője?