Ratkó József
Apám

Szememben jár-kel, mint a többiek.
Néha beszél, meg énekel,
néha meg reszel, kalapál,
parázslik foga közt a szög,
vas fölé hajlik, aztán újra mászkál,
néha már annyira közel jön,
hogy csak az arcát látom,
bakancsa kopog a kövön,
terítek elé puha járdát,
ne essen nagyot, ha berúg,
mert a kocsma mindig nyitva van-
de csak neki.